Felszerelés

Akik olvasták a korábbi blogjaimat, tudhatják, hogy mindig van egy ilyen fejezet, amiben részletesen leírom, hogy pontosan mit és mennyit teszek be a hátizsákba. Ettől most eltekintenék, és inkább arra térnék ki, hogy milyen változtatásokat eszközöltem a felszerelésemben az indokínai úthoz képest.

A felszerelés összeválogatásánál abból indultam ki, hogy nagyrészt fülledt meleg lesz, néha esővel és hűvösebb éjszakákkal, ha nem szigetelt épületben, sátorban, légkondicionált buszon vagy a szabad ég alatt alszom. Másik szempont volt, hogy néhány olyan, többnapos túra van tervbe véve, ahová nem viszem majd a teljes felszerelésemet, viszont a 22 literes kis hátizsákom nem lenne elegendő, és egy nagyobb zsákra van szükség.

Tehát a korábbi listához képest a változások:

I. Hátizsák

A nagy zsák mellé a Quechua Forclaz 22 AIR hátizsák helyett egy ősrégi 40 literes hátizsákot viszek, amit még gimnazista koromban használtam.

Vettem egy Osprey Airporter zsákot. Egyszerűen fogalmazva ez egy „hátizsáktartó zsák”. Többeknél láttam ilyet az útjaim során, és már korábban is szerettem volna egy ilyet, de valahogy mindig elmaradt. A zsáknak csak egy, lakattal lezárható cipzárja van meg egy vállpántja, és arra szolgál, hogy amikor nem látom a hátizsákot (repülőutak, buszos utak, csomagmegőrző, stb.), ne lehessen belenyúlni a hátizsákba, aminek egyébként rengeteg zsebe, nyílása van, és ellenőrizhetetlenül lehet bele ki-bepakolni. Remélem, beválik majd, hiszen Dél-Amerikában legalább annyira fontos, hogy ne tudjanak semmit kivenni a hátizsákból, mint az, hogy betenni se tudjanak semmit…

II. Ruházat

Ezúttal is nagyjából egy hétre elegendő ruhát csomagoltam be, de vettem még néhány pár túrazoknit, azokat is elviszem, így lesz vagy tíz pár. Csak túrazoknit viszek, két vastagot és vagy nyolc vékonyabbat, mert sokkal jobban tartják a lábat, mint a hagyományos zoknik, és sokkal kisebb a vízhólyag keletkezésének veszélye is. (Szentföldi „zarándoklatom” alatt elszenvedett, vízhólyagok által okozott kínjaimat nem fogom egyhamar elfelejteni, ezek oka pedig – ha a pokoli erők jelenlétét jóhiszeműen kizárom – minden bizonnyal a nem megfelelően megválasztott zokni volt.

Húgom varrt nekem egy olyan „eszközt”, amit a zokni alá a bokámra tudok erősíteni, és pénzt vagy bankkártyát tudok tartani benne. (Ezúttal is köszönöm!) Praktikusabbnak ígérkezik, mint a 2012-ben használt belső zsebek a zoknikban. Meglátjuk, hogyan válik be!

A sokat látott régi Tisza cipőmet nyugdíjaztam és vettem egy új Tiszát. Rendkívül kényelmes lábbeli, ezen biztosan nem múlik az út sikere.

A hidegebb éjszakákra tekintettel vinni fogok egy jégeralsót valamint egy szél ellen is jól védő esőkabátot (2012-ben is vittem mindkettőt, az Andokban jó szolgálatot tettek). 

III. Tisztálkodás

Ugyan az eredeti terveim szerint szakállal vágtam volna neki az útnak, de aztán mégis megszabadultam tőle, így viszont az elektromos borotvára is szükség lesz útközben. Nem egy új darab, nagyon életlen is már szegény, de erre a pár hétre a célnak megfelel. 

Körömvágó olló helyett a Laoszban vásárolt, apró virágokkal díszített ultracuki körömcsipeszt viszem.

IV. Egészségügy, gyógyszerek

Az Országos Epidemiológiai Központot ezúttal nem kerestem fel, mert minden oltásom érvényes még. Sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A+B, hogy csak néhány példát említsek. A maláriagyógyszeren gondolkodtam (drága és nagyon sok mellékhatása van), de mivel a trópusi betegségek gyógyításában jártas üzemorvos megemlítette, hogy évente többen is meghalnak a Szent László Kórházban maláriában és kifejezetten ajánlotta a szedését, így inkább megvettem. Mindenesetre mindig az a legfontosabb, hogy az embert ne is csípje meg szúnyog egyáltalán. Antibiotikumot most nem viszek, mivel a maláriagyógyszer is egyfajta antibiotikum, és azt egyébként is huszonnégy napig szedni fogom. A vízhólyagok elleni kenőcsöt nem viszem, és csak egyfajta antibiotikumot viszek (Ciprofloxacint), abból viszont az erősebb, 500 mg-os változatot. És persze a pálinka sem maradhat el, de mivel ezúttal nem tudtam házit szerezni, beleöntöttem egy üveg – sárgabarack „ízesítésű” – Panyolai Elixírt egy műanyag flakonba, és úgy viszem magammal.

V. Műszaki

Hát, igen. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mivel kellene kiegészítenem a fotós felszerelésemet, főleg egy 100 mm-es makró- és egy 400 mm-es szuper teleobjektívre gondoltam, valamint egy GoPro akciókamerára, de végül egyikből sem lett semmi. Így maradok a szokásos felszereléssel, viszont az állványt nem viszem, amúgy is alig használtam. Szokásomtól eltérően a 64 GB-os iPhone-omat is elviszem majd, jó lesz fényképezni, videózni és zenét hallgatni. Konnektor adaptert is viszek, rögtön kettőt is, így egyszerre használhatom a laptopot és tölthetem a fényképezőgép akkumulátorát. A fejlámpámban időközben kifolyt az egyik elem, de kipucoltam, és ismét életre kelt, remélem, nem hagy majd cserben… A Vietnámban beszerzett karóra természetesen szintén nem hiányozhat a csomagból!

VI. Okmányok

Mivel az útlevelem 2015 októberében lejárt, és egyébként is majdnem betelt, új útlevelet igényeltem. A korábbiakhoz hasonlóan ismét viszem az okmányaim nyomtatott és elektronikus másolatait is.

VII. Egyéb

A helyi körülményekre tekintettel a korábbiakhoz képest sokkal jelentősebb mennyiségű készpénzt kell sajnos vinnem. (Ennek okára még kitérek.)

A Lonely Planet sajnos 2008 óta nem adott ki Venezuelához útikönyvet, így meg kellett elégednem a 2013-as Dél-Amerika kötet vonatkozó fejezetének online letöltésével és kinyomtatásával. A rendkívül informatív és igényes kialakítású kolumbiai kötet viszont éppen 2015 őszén jelent meg, így arra le is csaptam.

Viszek még egy plusz pénztárcát is, amiben lesz majd pár dollár/euró; utcai rablás esetén ezt gyorsan oda tudom majd adni, a rendes tárcám pedig megmarad. (Reméljük.)

Tekintettel arra, hogy eddig minden utazásom során elvesztettem a bicskámat, (utazásonként egyet), és több már nem maradt, ezúttal zsebkést nem viszek.

A hálózsákbálás is velem utazik. Indokínába nem vittem, meg is bántam…

Egy teljesen vízhatlan telefontokot is viszek, amiben nemcsak a telefonom, hanem még némi pénz is elfér.

Három lakatot viszek, két kisebbet és egy nagyobbat; a nagyobb a szobában található zárható szekrényhez, a kisebb az Osprey Airporter zsákhoz kell majd, a harmadik meg biztonság kedvéért kell, amúgy is alig foglal helyet.

A félkilós Doppelkeks mellé egy tábla csokit is viszek arra az esetre, ha boldogsághormonra (vagy netalán kalóriára) lenne szükségem. Remélem, nem olvad teljesen szét.

Ennyit tehát a felszerelésről. Bízom benne, hogy semmi nem maradt ki, és mindent magammal viszek, amire szükségem lesz. Ha mégsem, majd útközben is be tudok szerezni ezt-azt…