Érdekességek Kolumbiáról

Férfiasan bevallom, az út szervezésekor nem tudtam sok mindent Kolumbiáról, és a szervezés során is annyira Venezuelára koncentráltam, hogy úgy érkeztem ebbe az országba, hogy csak az útvonalat ismertem nagyvonalakban. Kolumbia egy kifejezetten rossz hírnevű ország, amely azonban tapasztalataim alapján egyáltalán nem szolgál rá rossz hírnevére. Három hét ugyan nem sok, de ennyi idő alapján – főleg venezuelai „élményeim” után – azt mondhatom, hogy ebben az országban a közhiedelemmel szemben rend és nyugalom van.

Eldorádó: arany és smaragd

Üdvözlet mindenkinek! Ezt a bejegyzést hazaérkezésem után közvetlenül töltöttem fel, mert már nem tudtam internethez jutni. Várhatóan még két bejegyzés lesz a következő egy héten belül.

Eldorádó… Az arannyal és drágakövekkel teli mesés város, amelyért a conquistadorok és a szerencsevadászok évszázadokon keresztül életük kockáztatásával kutatták Dél-Amerika északi területeinek dzsungeleit, bizony manapság is sokak fantáziáját megmozgatja. Már maga a spanyol szó (illetve szavak, mert tulajdonképpen ez két szó: El Dorado) jelentése is az aranyozott, az arannyal bevont [tárgy]. Kolumbia mesés kincsek hazája, így semmiképp nem akartam úgy elutazni az országból, hogy szemügyre ne vegyem az ország egykori és jelenlegi legértékesebb nyersanyagait: az aranyat és a smaragdot.

Ahány homokszem, annyi csillag

Hétfő reggel felültem tehát a buszra, és Armenia felé indultam. Útitársam is akadt Karen, a kanadai hölgyemény személyében. Eredetileg siklóernyőzés lett volna a programja, de az valamiért elmaradt, úgyhogy reggel közölte, hogy ha nem bánom, velem tartana a Tatacoa-sivatagba.

Egy jó kávét, señor?

Ha Kolumbia, akkor kokain kávé! Az ország a világ egyik legnagyobb kávétermesztője, a kávé szerelmeseinek tehát szinte kötelező ellátogatniuk egy kávéültetvényre, ha errefelé járnak. Én ugyan évente jobbára csak egy kávét iszom, mivel egyáltalán nem szeretem, de gondoltam, ha már erre járok, mindenképp meglátogatok egy ültetvényt. A Zona Cafetera, azaz a kávékörzet Medellíntől párszáz kilométerre délre, az Andok lankái között helyezkedik el. A környéken van három nagyobb város és sok kis falu, utóbbiak környékén rengeteg kávéültetvény található.

Pablo Escobar öröksége

Medellín Kolumbia második legnagyobb városa. A hárommilliós település az Andok lankái között, egy völgyben helyezkedik el, de persze mára már felkúszott a hegyoldalakra is. Az útitervbe természetesen belevettem, nemcsak azért, mert maga a város ígért pár érdekességet, hanem azért is, mert jó kiindulópont a környék felfedezéséhez, és az út következő állomásához is közel volt.

A karthagói homár

Egy olyan kimerítő gyalogtúra után, mint amilyen a Ciudad Perdida túra volt, a legkevesebb, amit tehettem, az volt, hogy lazítok egy kicsit. Ezt már a megérkezésem napján elkezdtem a hostal medencéjében való heverészéssel, másnap pedig mindenképp folytatni akartam. Nem aludtam valami jól, mert este egy négytagú bulibanda érkezett a szobába Argentínából, és azt leszámítva, hogy normálisak voltak, bömböltették a zenét a szobában és este tizenegyig le sem kapcsolták a villanyt, hiába aludtam volna, hajnalban meg simán felvertek, mikor visszatértek a dorbézolásból. Azon már nem lepődtem meg, hogy korán reggel ismét felébresztettek, mikor sebtében összepakoltak és elhagyták a szobát. Mikor vagy két órával később „hivatalosan” is fölkeltem és körbenéztem az üres szobában, észrevettem, hogy az argentinok három dolgot hagytak a szobában: huszonöt argentin centet, egy bontatlan óvszert és öt – szintén bontatlan – tonhalkonzervet. Minthogy tudtam, hogy Kolumbia karib-tengeri szigetére álltak tovább, és egyenesen a repülőtérre tartottak, a konzerveket magamhoz vettem, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem jönnek már vissza érte. Nyertem tehát öt étkezésnyi ételt.

Ciudad Perdida, az elveszett város

Ugyan ki ne szeretne egyszer Indiana Jones bőrébe bújni, és ősi romvárosok után kutatni a dél-amerikai dzsungelben? Kolumbiában bizony erre is lehetőség van! (Némileg civilizált körülmények között természetesen.)

Félúton

Kicsit csalóka a cím, mivel már túlléptem a tervezett út felét, de mivel épp megérkeztem Kolumbiába, mégis úgy gondoltam, hogy ezt a címet adom a bejegyzésnek, mivel a hátralévő három hétben már ebben az országban fogok utazgatni. Persze az is benne van a dologban, hogy minden blogban van egy bejegyzés ugyanezzel a címmel.

Érdekességek Venezueláról

Ebben a fejezetben megpróbálom összefoglalni venezuelai tapasztalataimat. Sajnos annyira nem tudok kimerítő lenni, mint általában, mivel a program annyira sűrű volt, hogy sokszor az alvás rovására kellett blogot írnom, és kevés alkalmam volt az aktuális bejegyzéssel párhuzamosan a zárófejezetet is írni, ahogy egyébként szoktam. Három hetet töltöttem itt, azt gondolom, hogy aki az egész országot látni szeretné, az még plusz két-három hetet szánjon rá. Ennyi idő alatt megismerhető a Karib-tenger partja, amit én teljesen kihagytam, valamint az Amazonas dzsungele, amire ezúttal szintén nem került sor, de az Amazonas egyébként is megér majd egy külön utat.